Kassa, Európa kulturális fővárosa - Brüsszelben

36861

„Márai Sándor - Kassa város polgára / Sándor Márai - the citizen of Kassa-Košice” címen nyílt kiállítás Brüsszelben, az Európai Parlament épületében Márai Sándorról és az ő Kassájáról december 4-én annak apropóján, hogy Kassa, Európa kulturális fővárosa lesz.

Megnyitóbeszédükben Mészáros Alajos felvidéki valamint Szájer József és Schöpflin György fideszes EP-képviselők az író humanizmusát és európaiságát méltatták. Az eseményt a "Kicsi Hang" nevű magyar páros zenés produkciója színesítette.
Szájer József néppárti frakcióvezető-helyettes beszédében kiemelte: A Kassáról származó magyar író, Márai Sándor emberségének állít emléket a kiállítás. Márai Sándor igazi európai polgár volt: Fiatal éveiben elköltözött Kassáról, élt többek között Frankfurtban, Berlinben, Párizsban és Budapesten. Szájer József megnyitó beszédében emlékeztetett: Márai Sándor művei a kommunizmus alatt tiltólistán voltak, egyben kiemelte az író szabadságszeretetét és korát meghaladó európai gondolkodásmódját.
Schöpflin György fideszes EP-képviselő beszédében méltatta Márai Sándor munkásságát és több anekdotán keresztül bemutatta: Márai stílusa, nyelvezete nehezen adható vissza más nyelveken, ugyanakkor számos esetben fordítási bakik is előfordulnak Márai művek más nyelvre való átültetésekor. A Vendégjáték Bolzanóban című Márai mű angol nyelvű fordításának első soraiban például a gondola szó tévesen gondolatnak van fordítva - emlékeztetett.
Az uniós közegben napjaink Kassája már bemutatásra került, most Mészáros Alajos, az EPP-MKP képviselője védnöksége alatt Kassa múltja, nyelvi és kulturális sokszínűsége, nagysága, története és történelme is Európa szeme elé kerül. Hogy milyen formában, arról Mészáros Alajos megnyitóbeszédének gondolatai sokat elárulnak. Most ezt idézzük fel:

„Kassa 2013-ban Európa egyik kulturális fővárosa lesz. Szeptemberben parlamenti képviselőtársam már bemutatta napjaink Kassáját, mint Szlovákia második legnagyobb városát, ipari központot.
A város múltbeli szerepéről, nyelvi és kulturális sokszínűségéről, épp arról, aminek köszönhetően Kassa az unióban kiérdemelhette a kulturális főváros címet, azonban nem esett szó. Jelen kiállításunkkal ezt a mulasztást szeretnénk pótolni, hiszen Kassa az elmúlt ezer év során – ha lett volna ilyen – méltán megpályázhatta volna a „befogadó, toleráns város” címet. Ez tette naggyá.
Egy epigramma szerint hét város versengett azért, hogy melyik nevezheti szülöttjének Homéroszt. Nos, a bűvös hetes Kassára is vonatkoztatható, hiszen pontosan hét államalakulat versenghet azért, kinek volt a legnagyobb érdeme a város kulturális értékeinek kialakításában. A történelem során oklevelekkel igazolhatóan a magyar Kassa, latinul Cassovia, németül Kaschau, szlovákul Košice néven ismert város a reguláris magyar állam megalapításától, 1000-től 1867-ig, a Magyar Királyság, illetve 1867-1920 között az Oszták--Magyar Monarchia része volt. A 20. században öt államalakulat, az I. Csehszlovák Köztársaság (1920–1938), Magyarország (1938–1945), a Csehszlovák Szocialista Köztársaság (1945–1989), illetve Cseh—Szlovákia majd 1993-tól napjainkig a Szlovák Köztársaság kötelékéhez tartozik.

Kassa város sorsa, mint az itt élő népek sorsa, nem volt könnyű, de főnixmadárként mindig újraéledt.
II. Endre magyar király az 1230-as években a céhek elterjedése érdekében szász és flamand telepeseket hívatott be a városba. Nem sokkal ezután a tatárok feldúlták a települést, de IV. Béla az újjáépítés során, 1249-ben, kiváltságokkal megerősítve ismét lendületet adott a fejlődésnek. A 14. századtól ismét virágzó központról adnak hírt a krónikák, sőt 1374-ben Nagy Lajos magyar király már országgyűlést tart Kassán, s ekkor ismerteti el a rendekkel a leányági örökösödést. Mondhatnánk: megszületett az első politikai gender equality törvény.
A 15. században a cseh Giskra huszita hadai egészen idáig nyomulnak, majd 1491-ben Albert lengyel herceg fél évig ostromolta a várost – eredménytelenül. Továbbra is magyar királyi város maradt, sőt pénzverési joggal is bírt. Tinódi Lantos Sebestyén korabeli költő ekkor nevezi "kincses Kassának" a várost.
1604-ben Bocskai innen szólította fel a nemességet az alkotmány és a vallásszabadság védelmére. 
Bethlen Gábor erdélyi fejedelem, magyar király 1626. március 1-jén itt vette feleségül György Vilmos brandenburgi választófejedelem húgát, Brandenburgi Katalint. Lám, Kassához egy korai „uniós szövetség” is kapcsolható, mert 1626-ban Bethlen Gábor innen lépett be a protestáns hatalmak westminsteri szövetségébe, melynek akkor Franciaország, Anglia, Hollandia, Dánia és Svédország voltak a tagjai.
De Kassához fűződik a kora legnagyobb szabadságharcosának tartott erdélyi fejedelem, Rákóczi Ferenc ténykedése is. Kisdy Benedek egri püspök, jászói prépost 1657-ben Kassán főiskolát és nyomdát alapít. Az előbbi 1776-ban a budai Academia Regia – Királyi Akadémia – fiókintézete lett.

Nem szóltam még a Kassa város egyik büszkeségének számító Szent Erzsébet-székesegyházról, melynek építését 1374 körül kezdték el. Ez a templom a magyar gótika legkiválóbb alkotása, egyben a keresztény Európa legkeletibb fekvésű megmaradt csúcsíves dómja.
Virult, épült a város, hiszen a beérkező telepesek iparengedélyen kívül nyelvük szabad gyakorlásának a jogát is megkapták. Ez a magyarázata annak, hogy az 1700-as évek elején Kassa adózó polgárainak fele magyar, fele német nemzetiségű volt. A kulturális élet is ennek tükrében alakult: Kassa 1788-ban saját folyóiratokat ad ki Magyar Museum, később Orpheus majd Minerva címen, az első német hetilap 1818-ban a Kaschauer Wochenblatt nevet viselte. Az első német nyelvű színházi előadásokat 1780-ban rendezték, az első magyart  1816-ban, az első szlovákot 1920-ban.

Kassa neve a 19. században azonos volt a polgári életmód fogalmával. Különböző anyanyelvű polgárait az egymás iránti tolerancia jellemezte. Ez a magyarázata annak, hogy 1921-ben, miután egy évvel korábban Kassát Csehszlovákiához csatolták, az első népszámláláskor a nemzetiség rubrikában a lakosok nem azt tüntették fel, hogy magyar, német vagy szlovák nemzetiségűek, hanem azt, hogy: „kassaiak”.
Ebbe a kassai morálba született bele Márai Sándor 1900 áprilisában, s vált hosszú élete során a polgári értékrend megjelenítésének reprezentatív képviselőjévé. Mai kiállításunkkal Márai Sándor munkásságát szeretném bemutatni európai parlamenti képviselőtársaimnak, mert tudom, aki elolvassa az Egy polgár vallomásait vagy a Füveskönyvet, esetleg Márai Naplóját – s advent az elmélyülések ideje --, az minden bizonnyal szélesebb látókörű politikussá, moralitásában pedig sokkal igazabb emberré válik. Márai Sándor, az író, költő, műfordító, filozófus, a „Kassai Polgár” mindannyiunk számára emberi tartásból adott példát. Életét nagyban befolyásolták szülővárosának történései, hiszen nem véletlen, hogy a félig szász, félig magyar gyökerű, nemzedékeken keresztül az elit polgári értékrendet őrző család sarja elhagyja az utódállamokat, ahol a keleti gondolkodásmód és a diktatúra megszüntette a polgári életformát, és megtagadta azokat a hagyományokat, amelyeket útmutatónak vélt.

1910-ben Kassa lakosságának 76 százaléka magyar, 14 százaléka szlovák, 7,2 százaléka német és 2,8 százaléka egyéb nemzetiségű volt. 1920. június 4-én trianoni békeszerződéssel hivatalosan is Csehszlovákiához került. A 19. század végét jellemző "boldog békeidők" kora Kassa számára az első világháborúval lezárult.
Fájdalom, a bevezetőben említett „befogadó, toleráns város” hagyományát megszakították a 20. század történései. Az I. után a II. világháború nyomta rá a pecsétjét a városra. Nem befogadó, hanem elűző város lett. Megszűnt a tolerancia 1944-ben, amikor a városból 7684 kassai zsidót szállítottak Auschwitzba, a haláltáborba. Megszűnt a tolerancia 1945-ben, amikor Beneš elnök meghirdette a kassai kormányprogramot, a hírhedt dekrétumait, amelyek alapján 1945 végéig mintegy 75 000 szlovákiai magyart – elsősorban értelmiségieket – utasítottak ki az országból. Megszűnt a tolerancia, amikor anyanyelvük miatt kényszermunkára ítéltek és szülőhelyükről Csehország távoli vidékeire deportáltak embereket, hogy így tegyék lehetővé a németek és magyarok földjeinek elkobzását, melyekre cseheket és szlovákokat telepítettek. Megszűnt a tolerancia 1945 és 1948 között, amikor a magyar és német őslakosok nyelvük miatt elvesztették állampolgárságukat s a társadalom peremére kerültek.
A diktatúra egyszínűvé tette a várost. Ma Kassa lakosainak 97 százaléka szlovák. Kevesen tudják közülük, ki volt Márai Sándor, az általa hirdetett polgári értékrend és a hajdani sokszínűségből adódó értékek ismerése és elismerése sem jellemző a mai lakosokra. Mondtam azonban, hogy Kassa főnixmadár, s én hiszek az emberi értelemben. Máraival együtt vallom, hogy: „Az írott törvény mögött van egy másik, íratlan, s annak is igazságot kell szolgáltatni." Hiszem, hogy a világ szeme, az hogy Kassa 2013-ban Európa kulturális fővárosa lehet, egy határozott lépés a Márai Sándor által vallott értékek, eszmék felé, s hiszem azt is, hogy a polgárosodó Szlovákia is lassan felismeri az évszázadok során kicsiszolódott, sokszínűségben rejlő értékeket.”