Egész évben gyönyörűek a tátrai hegycsúcsok, ám a liptói táj mégiscsak télen a legszebb, amikor hó borítja. A változatos liptói régió, amely Szlovákia északi részén található, az Alacsony- és a Nyugati-Tátra egy részét és a Chocs-hegyek völgyeit foglalja magába számos barlanggal, patakkal és a nagy Liptói Mara-vízduzzasztóval.

Megállás nélkül esett két napig a hó, amikor Liptószentjánosba (Liptovsky Jan) érkeztünk a Regina rent a car autóbuszával a Szlovák Idegenforgalmi Hivatal meghívására. A régóta lakott kicsiny településről írásos emlékek először 1263-ból maradtak fenn. A település számos arisztokrata család otthonául szolgált egykor, amiről napjainkban 17 kastély tanúskodik. Néhányat már átépítettek, és idegenforgalmi céllal, szállásként, étteremként hasznosítják, ám java részük még felújításra szorul. A termálvizet a környékbeliek már a 16. században használták köszvényes, ízületi bántalmaik gyógyítására.

Az útra célszerű felkészülni téli gumival, hólánccal, mert különben előfordulhat, hogy elakad az utazó a kanyargós hegyi utakon. Az erdőkkel körülölelt Liptovsky Dvor, a faházakból álló kis üdülőtelep szolgált szállásul. A vadonat­új, négycsillagos, kényelmes házak mellett külön épületben helyezték el a wellnessrészleget, ahol a csípős hidegben tett hosszú túrák, a síelés után jólesik felmelegedni a szauna melegében és megmártózni az uszoda vizében. A szállodától kétpercnyire van a sífelvonó, ám a közelben 10-15 percnyi járásra még számos síterep várja a téli sportok szerelmeseit.

A szánkázás, a síelés, a sífutás mellett jut idő felfedezni a környék történelmi, népművészeti, kulturális múltját. A pribylinai liptói falumúzeumban igazi unikum a juhászmúzeum, ahol az ősi mesterséggel kapcsolatos tárgyakon keresztül mutatják be, miként éltek és dolgoztak a juhászok. A skanzenben a korabeli vízimalmokat, mezőgazdasági és lakóházakat csodáltuk meg, majd ízletes helyi specialitást – gulyáslevest – ettünk. Ruházatuk, fafaragásaik, sajtkészítő eszközeik, hangszereik sok hasonlatosságot mutatnak a magyarokéval. A Szentkereszten (Svätý Kríž) található, hatalmas fatemplom, amelyben egyszerre hatezren férnek el, egyetlen vasszög felhasználása nélkül épült. Az evangélikusok csak a falu határain kívül emelhettek templomot kizárólag fából. A környék híres cseppkőbarlangjai ilyenkor zárva vannak, ám a liptószentmiklósi Szlovák Természetvédelmi és Barlangászati múzeumban képet kaphatunk arról, hogy miként alakultak ki a Liptóban található barlangok és milyen állatok – medvéktől a szirti sasokig – élnek a nagyrészt erdőkkel borított vidéken. A néprajzi kiállításon megcsodáltuk a liptói népviseletet, az egykori esküvői szertartás kellékeit, a gyönyörű, hímzett ruhákat.

B.Mezei Éva, Népszava