Amilyen gazdagnak és eredetinek találta Kodály Zoltán az ottani népdalkincset, olyan gazdag és eredeti a vidék – s ezen belül Zsére – népviselete is. Minthogy a könyv kifogástalan kivitelű, olvasója képet kaphat a pasztellel, vörös krétával, akvarellel, temperával, olajjal készített alkotások jóvoltából a zséreiek ruháiról, rojtos- és selyemkendőiről, drótkontyairól, néhány használati tárgyról, sőt: magáról a környezetről is. Mint ahogyan azt Sipos Anna muzeológus elmondta a könyvavatón, ma már a Zoboralján is tapasztalható a múlt emlékeit felszámoló folyamat, ezért óriási jelentőségű a kiadvány.

A zsérei népviselet Simek Viktor festészete által örökre fennmaradhat, hiszen a mű szerzője a mai napig benne él az ottaniak világában, ismeri a hiteles adatközlőket. Karnagyi munkássága pedig éppen arra irányul, hogy a zoboralji népdalok csodálatos világát ne csak kották és hanglemezek őrizzék, hanem a felnövő újabb és újabb nemzedékek szíve-lelke is.
Az ünnepségen versek és dalok köszöntötték a szerzőt, és rendkívül kifejező volt a Száraz Erzsébet bemutatta avató ceremónia is: miközben a nagyfödémesi művelődési ház igazgatója arról beszélt, hogy a mű kerüljön el minden magyar családhoz, a könyvre rózsaszirmokat hullatott, az enyésző kincsek fölötti fájdalom és a megőrzésük fölötti öröm szirmokká testesült könnyeit.

Felvidék Ma, Batta György