Hogy Sulíkék szakértelme és Bugár Béla népszerűsége meghozza-e a várt eredményt, fél éven belül eldől. Az pedig már korábban kiderül, ki mivel fogja megszólítani a választókat. A választási programokra gondolok, s e tekintetben kétségkívül van logikája, ha Bugár és Sulík a koalíciókötést választja. Azt is írhatnám: csak ennek van logikája. Így ugyanis ki-ki szajkózhatja a maga választási ígéreteit. Sulíknak – és az SaS-nek – nem kell szembesülnie azzal, hogy a lista magyar nemzetiségű jelöltjeire való tekintettel valamiféle kisebbségpolitikai minimumot is az asztalra kellene tenniük, Bugáréknak meg a saját hárompontos minimumukat nem kell feladniuk, amikor magyarlakta vidéken kampányolnak, és arról sem kell számot adniuk: hogyan viszonyul koalíciós partnerük a kisebbségek jogállásának rendezéséhez. (Igaz, erről eddig a Most-Híd szlovák nemzetiségű korifeusai sem nyilatkoztak, pedig volt néhány éles helyzet, amikor – a feszültséget oldandó – megszólalhattak volna.) Elég lesz arra hivatkozniuk, hogy őket bezzeg elfogadják partnernek a szlovákok… A szlovákiai magyarnak meg lelke rajta, ha már elfelejtette, hogy ennek igen komoly ára van (lásd a Dzurinda-kormányok koalíciós szerződéseinek záradékait, amelyekben az MKP Bugár Béla aláírásával kötelezi magát, hogy milyen, a magyar kisebbség számára létfontosságú kérdéseket nem fog szóba hozni. )
Richard Sulíktól jó két hete tudjuk, a pártok közös szakértői csoportja dolgozik a választási programok gerincét adó társadalom- és gazdaságpolitikai elképzeléseken. Ennek ellenére állítom: két program lesz, és két kampány.
A szavazatmaximalizálás ezt követeli meg. Bugár Béla népszerűségének utolsó esélye lesz a tavaszi kampány: hoznia kell hát a beígért magyar szavazatokat, mert az már a megyei önkormányzati választásokon kiderült, a Most-Híd szlovák választókat alig-alig tud megszólítani. Nem ment neki sem a vegyesen lakott területeken, sem a színszlovák vidékeken. A kiugrott magyar parlamenti képviselők pártja – mondjanak akármit – magyar szavazatokra fog vadászni. Szlovák politikai és média-hátszéllel, frázispufogtatással, akár Oscar-jelölésre alkalmas színészi teljesítménnyel. Hátha összejön, ami egyetlen választási programban sem lesz benne – Slotáét kivéve –, hogy a magyar politikai képviselet ne jusson be a parlamentbe.
A kiugrott magyar képviselők tudják, ezzel nem veszítenek semmit, ha nem lenne pártjuk, akkor sem lennének képviselők… Egzisztenciájuk meg van. Simon Zsolt ezt – még MKP-s fenegyerek korában – sokszor elnyilatkozta, amikor arról beszélt: csak a hozzá hasonló milliomosoknak szabadna politizálni, mert a Duray-féle idealisták nem tudják, mi az igazán fontos és drága. Nos, annyit mi többiek, nem milliomosok viszont biztosan tudunk már, hogy nekik önmagukon kívül semmi nem az.


Felvidék Ma, gyurkovits