Történelem–magyar szakos tanárként dolgozott, gyümölcsfákat nevelt, nyolc éve pedig Bénát vezeti. Marcinkó Zoltán szerint a kis falvak egyre több feladatot csak közösen tudnak ellátni. A Magyar Szövetség losonci járási elnökével, Besztercebánya megyei képviselőjelöltjével arról beszélgettünk, mit sikerült megváltoztatnia a községben, miért fogott bele a térségi idősgondozás megszervezésébe, és milyen jövőt lát a környék iskolái és falvai előtt.

Tanított Losoncon, gyümölcsfákkal foglalkozott, most polgármester. Melyik szerepben érzi magát leginkább otthon?

Szeretek elmélyülni abban, amibe belefogok, és kihozni belőle a legtöbbet. Végzettségem szerint történelem–magyar szakos tanár vagyok, közel egy évtizedig tanítottam Losoncon. A gyümölcsfacsemeték nevelésével is hosszú éveken át foglalkoztunk, volt, hogy nagy mennyiségben. Szép munka volt, de ma már kevésbé vagyunk benne aktívak: nehéz embert találni hozzá, és a piaci feltételek sem kedvezőek. A mezőgazdaság sokszor inkább életforma, mint biztos megélhetés. A vállalkozás vezetéséből szerzett tapasztalataimat viszont a község irányításában is hasznosítom.

Hogyan lett Béna polgármestere?

Korábban képviselőként is részt vettem a falu életében. Évekig biztattak, hogy vállaljam el a polgármesterséget; 2018-ban hagytam magam rábeszélni. Már nyolc éve vezetem a községet. Szeretek új dolgokat tanulni, mert polgármesterként folyton új feladatokkal találkozik az ember. Egy kis faluban nem lehet azt mondani, hogy ez vagy az már nem az én dolgom.

Mi kötötte eredetileg ehhez a vidékhez?

A feleségemmel már huszonhárom éve vagyunk együtt. Az ő családja itt él, a szülei idősek, és fontos volt neki, hogy közel maradjunk hozzájuk. Így kerültünk ide. Közben én is megszerettem ezt a környéket és az itt élő embereket.

Ha végigsétálnánk Bénán, mit mutatna meg először?

A bénai sziklákat, amelyek különleges természeti értéket jelentenek. Szeretnénk ott egy ösvényt kialakítani. Aztán végigvezetném a falun: megnéznénk a rendezett utcákat, járdákat, és találkoznánk az emberekkel. Amikor polgármester lettem, sok minden felújításra szorult. A helyi utak nagy részét sikerült leaszfaltozni, a járdákat is rendbe tettük, de még van tennivaló. Szívesen megmutatnám a helyi vállalkozást is, amely szinte a semmiből nőtt ki, és ma sok embernek ad munkát.

Melyik az a munka, amelynek a jelentőségét talán nem is látja rögtön, aki csak átutazik a falun?

A vízellátás és a szennyvízrendszer rendbetétele. Úgy kellett működőképessé tenni a rendszert és átadni az üzemeltetését, hogy az ne vigye csődbe a községet. Ez négy-öt év mindennapos munkájába került. Ma, amikor a környéken kutak száradnak ki, még inkább látszik, mekkora érték a megbízható vízellátás.

És mi az, amit nem sikerült megvalósítania?

A községháza és a kultúrház közös épületének felújításával többször is próbálkoztunk, de eddig nem jutottunk támogatáshoz. A kisebb költségvetésű falvaknak nagyon meg kell gondolniuk, milyen nagyobb beruházásba vágnak bele. Egy rosszul előkészített projekt akár hosszú évekre eladósíthatja a községet. Olyan pályázatokon indultunk, amelyeket vállalhatónak tartottunk, de a rendelkezésre álló keretből már nem jutott rájuk pénz. Az utóbbi években kevés a forrás, viszont sok a jelentkező.

Amit egyetlen falu már nem tud megoldani

A füleki mikrorégióban tizenhárom település dolgozik együtt az idősgondozáson. Miért éppen ez az ügy lett ilyen fontos Önnek?

Mert a számokból látszik, hogy a térség öregszik. Sok családból dolgozik valaki külföldön; pénzt tud küldeni, de a magára maradt szülőnek a mindennapokban másfajta segítség is kell. A megyével együttműködve ezért kezdtünk közös szociális és egészségügyi szolgáltatásokat szervezni. Egy-egy kis falu önmagában nem tudna mindent biztosítani.

Milyen segítséget tudnak most nyújtani?

Már működik egy központunk három munkatárssal. Segítenek az ügyintézésben, összefogják azokat a feladatokat, amelyek az idősgondozással kapcsolatban a községekre hárulnak. Az egészségügyi segédeszközök kölcsönzőjét is elkezdtük kiépíteni. A házi gondozói szolgálat és a szociális taxi is a terveink között szerepel, de ezeknek még meg kell teremteni a működési és pénzügyi feltételeit.

Mondana egy konkrét esetet, amely megmutatja, miért nem elegendő a jelenlegi rendszer?

Az egyik családnak a központunk is segített a gondozás bürokratikus elbírálásának ügyintézésében. Körülbelül egy évbe telt, mire megszületett a döntés. A támogatást visszamenőleg megkapták, de az idős asszony addigra elhunyt. Méltánytalan, hogy egy segítségre szoruló ember ügyében ennyi ideig tartson az elbírálás.

A központ munkáját most uniós forrás segíti. Mi történik, ha ez a támogatás lejár?

Már most úgy kell terveznünk, hogy az uniós pénz nem tart örökké. Nagyjából három évünk van olyan szolgáltatások kiépítésére, amelyekkel a központ hosszabb távon is fenntartható lesz. A szociális taxihoz például újabb, megfelelő feltételekkel kiírt pályázatra lenne szükség. Azt is figyelemmel kísérjük, hogyan alakul a szociális ellátás tervezett reformja, mert attól a működtetés lehetőségei is függnek. Nekem fontos, hogy amit létrehozunk, az a támogatás kifutása után is működjön.

A hulladékgazdálkodásban is közös megoldást keresnek. Ugyanazt a mintát követnék?

Igen. Öt kisebb község számára szeretnénk megoldani olyan feladatokat, amelyeket külön-külön nem tudnának gazdaságosan ellátni. Például nincs saját gyűjtőudvarunk, és egy ilyen létesítményt önállóan fenntartani is nehéz lenne. A közös munka mellett olyan tevékenységekben gondolkodunk, amelyek értéket teremtenek; a faipari hulladék feldolgozása, a fapellet gyártása is felmerült. Nem elég megszerezni a támogatást, a működtetésre is terv kell.

Mihez kell a megye?

Ha már több települést össze tud fogni, miért szeretne megyei képviselő is lenni?

A megye a szociális szolgáltatások és a térség fejlesztésének fontos szereplője. A mostani központot is vele együttműködve hoztuk létre. Nyolc év helyi önkormányzati tapasztalat után közel áll hozzám ez a nagyobb léptékű munka. A megyét nem elsősorban pártpolitikai terepnek látom, hanem önkormányzatnak, ahol a térség ügyeiben lehet dolgozni.

Mely ügyekben szeretne előrelépést?

A vízellátás egyre sürgetőbb kérdés: több helyen száradnak ki a kutak, és a vezetékes víz kiépítése nagy beruházás, amelyhez az állammal is együtt kell működni. A közlekedés szintén meghatározza, hogy az emberek mennyire tudnak itt élni és dolgozni. A Losonc–Fülek–Salgótarján–Budapest buszkapcsolatot sokan kihasználják, különösen a diákok. Hosszabb távon a vasúti összeköttetés újraindítását is szeretnénk elérni. Ehhez több ország együttműködése szükséges, tehát nem olyan, amit egy megyei képviselő önmagában megoldhat.

Tanárként mit tart a térség iskolái legnagyobb kihívásának?

Füleken a szakképzésben több magyar nyelvű lehetőséget szeretnénk. Ennek egyik akadálya a megfelelő szakemberek hiánya. Közben fontos, hogy a képzés olyan tudást adjon, amellyel a fiatalok boldogulhatnak: a robotika és a drónokhoz kapcsolódó fejlesztések például új lehetőségeket nyithatnak. A kis alapiskolák jövője is nyugtalanít. Bénán két összevont osztályban tanulnak az első négy évfolyam diákjai. Ha a finanszírozás megváltozik, az ilyen iskolák kerülhetnek a legnehezebb helyzetbe. Bármilyen átszervezésről beszélünk, előbb azt is meg kell oldani, hogyan jutnak el biztonságosan a gyerekek az iskolába.

2022-ben pár száz szavazattal maradt le az utolsó megyei mandátumot érő helyről. Mit csinál most másképp?

Szerintem most kedvezőbb lehet a részvétel a magyarok által lakott településeken. De a kampány nem néhány hétre szól: az elmúlt négy évben is az emberek között dolgoztunk. Tudnunk kell, kiket szeretnénk megszólítani, és személyesen is kapcsolatot kell tartanunk velük. Ezen dolgozunk folyamatosan.

Ha most sem jut be a megyei testületbe, melyik ügyet viszi tovább?

Az idősgondozást mindenképpen megoldjuk. Ez független attól, hogy megyei képviselő leszek-e. Ugyanígy dolgozunk tovább a közös hulladékgazdálkodáson is.

Milyennek látja hosszabb távon a Bénához hasonló kistelepülések jövőjét?

Nem vagyok biztos benne, hogy a jelenlegi formájukban és a jelenlegi finanszírozási modellel mind fenntarthatók. Egyre több feladatot kell közösen ellátnunk, de minden térségnek megvannak a sajátos kihívásai. Nálunk azt is figyelembe kell venni, mit jelentene egy esetleges átszervezés a magyar közösségeknek. Losonc környékén már tapasztaljuk, hogy egyes családokban a gyerekek a szüleikkel, nagyszüleikkel magyarul beszélnek, egymás között viszont inkább szlovákul. Ha a falvak, az iskolák és a szolgáltatások jövőjéről döntünk, ezekre a változásokra is választ kell adnunk.

Szalai Erika/Felvidék.ma